Stiftelsen handlar för mig om att bevara rötterna.
Som barn skiljdes jag från mitt hemland, men som vuxen har det blivit allt viktigare för mig att vårda och bygga min ungerska identitet. Jag är övertygad om att traditionsbevarande inte bara är en uppgift för ungrare i utlandet, utan lika viktigt i hemlandet. Traditionerna måste vi föra vidare till våra barn och visa världen allt det vackra och värdefulla vi har fått i arv.

Traditionsbevarande har i många år varit en självklar del av mitt liv. Tillsammans med en liten men hängiven grupp organiserar vi snart för trettionde gången Kékvirág modersmålskollo i Sverige. Detta tio dagar långa läger ger varje år barn med ungerska rötter i Sverige möjligheten att uppleva sitt modersmål, sin kultur och sina traditioner på ett levande sätt.

I femton år har jag varit ansvarig för lägrets organisering: jag sköter de logistiska uppgifterna, inköpen, gästernas resor och budgeten, och jag deltar även aktivt i planeringen av programmen.

Att vårda de transsylvanska traditionerna är för mig inte bara en uppgift, utan en hjärtesak. Det är ett område där jag kan bidra till att bevara vår kultur och identitet. Mina rötter finns kvar i Transsylvanien, och avståndet har aldrig kunnat bryta dem. På denna väg vill jag fortsätta – att bevara och föra vidare de transsylvanska traditionerna, både genom små symboler vid ett evenemang och genom traditionsbevarande läger. Jag är övertygad om att det inte är storleken som är det viktiga, utan att bevara och föra vidare värdena.

Az Alapítvány a gyökerek megtartásáról szól. Már gyerekként elszakadtam szülőhazámtól, ami már felnőttként, a magyarságomat építve és ápolva életem egyre fontosabb része lett. De nem csak külhoni magyarként fontos megtartani a hagyományainkat, hanem ugyanilyen fontos ez a szülőhazában is. A hagyományokat meg kell tartani, tovább kell adni a gyermekeinknek és fontos, hogy megmutassuk a világnak, mi szépet kaptunk és ezáltal mi szépet adunk tovább.

A hagyományőrzést sok éve űzöm, és maroknyi lelkes csapatunkkal hamarosan a 30. alkalommal szervezzük meg Svédországban a Kékvirág anyanyelvi tábort.
Jelentős önkéntes munkát fektetünk abba, hogy minden évben elérhető legyen a svédországi magyar gyökerekkel rendelkező gyermekek számára a 10 napos magyar anyanyelvi tábor. Mint táborszervező, immár 15 éve én bonyolítom le a tábor logisztikai feladatait, a beszerzéseket, a vendégek utazásának szervezését és a költségvetés kezelését, emellett pedig a tábori programok tervezésében is aktív szerepet vállalok.

Az erdélyi hagyományok ápolása szép és értékes feladat, mellyel hozzájárulhatok kultúránk és identitásunk megőrzéséhez. Ehhez nagy segítséget jelent 15 éves táborszervezői tapasztalatom.

Gyökereim Erdélyben maradtak, a távolság nem tudta azokat elszakítani, és ezért ezen az úton továbbhaladva szeretném az erdélyi hagyományokat megtartani, őrizni és továbbadni, akár apró jelképekkel egy rendezvényen, akár egy hagyományőrző táborban. Nem a nagyságrend a fontos, hanem az értékek megőrzése és továbbadása.  

The Foundation is about keeping roots. Already as a child, I was separated from my native country, which became an increasingly important part of my life as an adult, building and nurturing my Hungarian identity. But it is not only important to keep our traditions as Hungarians living abroad, but it is equally important in our native country. Traditions must be preserved, passed on to our children, and it is important to show the world what we have received and thus pass on beauty.

I have been practicing tradition for many years, and with our handful of enthusiastic teams we will soon organize the Kékvirág native language camp for the 30th time in Sweden.

We invest significant volunteer work in making the 10-day Hungarian native language camp available to children with Hungarian roots in Sweden every year. As a camp organizer, I have been managing the logistics of the camp, procurement, organizing guests' travel and managing the budget for 15 years, and I also take an active role in planning camp programs.

Nurturing Transylvanian traditions is a beautiful and valuable task with which I can contribute to the preservation of our culture and identity. My 15 years of experience as a camp organizer is a great help for this.

My roots remained in Transylvania, distance could not tear them apart, and therefore, continuing along this path, I would like to preserve, preserve and pass on Transylvanian traditions, either with small symbols at an event or in a traditional camp. It is not the scale that is important, but the preservation and transmission of values.